Ha nekem tenné fel valaki a kérdést, hogy maximalistának tartom-e magamat, azt válaszolnám: Igen!
Igen, maximális odaadással szeretek csinálni mindent, legyen szó blogírásról itt, vagy éppen weblapszerkesztésről egy másik szolgáltatónál. Ha ezen tevékenységek bármelyikének is hódolok, akkor időt, energiát nem kímélve, szívvel-lélekkel teszem ezeket. Egyáltalán nem fárasztanak, mitöbb energiával töltenek fel.
Maximalista voltam az általános iskolában, a gimnáziumban, a főiskoláról már nem is beszélve. Utóbbinál jöttem rá arra igazán, hogy nem másnak, kizárólag saját magamnak, saját magamért tanulok.
A maximalizmusnak persze vannak bizonyos határai. Nem szabad ugyanis, hogy bármilyen tevékenységünk a családi, baráti kapcsolataink, vagy ami még súlyosabb: az egészségünk rovására menjen.
Nem baj tehát, ha az ember maximalista, sőt ez a tulajdonság viheti őt előbbre, de emellett legyen tisztában a mértékkel és saját határaival is!
