Szinte egy élet kevés ahhoz, hogy megtaláljuk, pedig megállás nélkül kutatjuk boldogságunk kulcsát.
Egyáltalán mi az a boldogság?
Számomra az az állapot, amikor kívül-belül azt érzem, hogy rendben vagyok és ez természetesen a környezetemre is "átragad." Ilyenkor a legfontosabb a külvilág visszajelzése: egy-egy kedves dicsérő szó.
Az embert boldoggá teheti a családja, a barátai vagy csak egyszerűen az, ha süt a Nap.
Gyakran azt érzem, hogy érzelmi hullámvasúton ülök, hiszen egyszer fent, egyszer lent érzem magam.
A mai napomra egyértelműen rányomta a bélyegét egy fotó, amit már vártam pár hete és most végre kézhez kaptam. Boldoggá tett, mert azt hittem, hogy feledésbe merült és már biztosan nem kapom meg.
Persze ez nem azt jelenti, hogy a boldogságunk tárgyaktól függene, sőt... Sokkal fontosabbnak tartom magát a szándékot. Azt, hogy egyáltalán megpróbálunk örömet csempészni a másik mindennapjaiba.
Kívánom minden kedves Olvasónak, hogy legyenek olyan emberek a közeli és tágabb környezetében, akik bearanyozzák a napját, vagy - mint ahogyan nekem - az egész hétvégéjét!
