Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mutasd a mobilodat, megmondom ki vagy!

A XXI. században már el sem tudnánk képzelni az életünket mobiltelefon nélkül.

Életem első mobilját általános iskolás koromban kaptam, úgy harmadik osztályos lehettem. A szüleim célja az volt a telefon megvásárlásával, hogy ha bármilyen baj van: például megbetegszem, vagy elmarad egy tanítási óra, haza tudjak szólni nekik.

A mobil elsődleges, majdhogynem egyetlen funkciója akkoriban ugyanis a híváskezdeményezés vagy fogadás volt. Az SMS küldést is csak később tanultam meg és kezdtem el használni.

Azóta eltelt több, mint másfél évtized és mára kimondhatjuk, hogy a mobiltelefon státusz szimbólummá vált, hiszen akinek nem a legújabb okostelefon van a kezében, az "kilóg a sorból."

Vajon miért van ez így? Nem világos, mi több érthetetlen számomra, hogy egyes emberek miért a telefonja alapján ítélik meg a másikat? Miért mindig csak a külsőségek számítanak, miközben elvész a valódi (belső) érték?

Egy pillanatig sem állítom, hogy mobilellenes lennék, de elgondolkodtat, amikor azt látom, hogy a kisgyerekek előbb tanulják meg a mobilhasználatot, mint magát az élő beszédet.

Mindentől függetlenül: a szülő saját döntése, hogy mikor ad először telefont a gyerek kezébe. Fontosnak tartom azonban a kontrollt, az odafigyelést a kisgyermekek esetében, hiszen az ő életükben még a mesék tanulságainak kellene meghatározónak lenni!

Ami viszont nem mese, hanem valóság, némi nosztalgiával fűszerezve, hogy az alábbiakban megosztom Veletek életem első három mobiltelefonjának fotóját.



Természetesen a fentieken kívül számtalan telefonom volt már. Két éve pedig az okostelefonok rejtelmeibe is belevetettem magam, de a mértékletességet helyezem előtérbe.

A telefon van értünk és nem mi azokért!

0 Tovább

Maximalizmus - Avagy mindent minden áron?

Ha nekem tenné fel valaki a kérdést, hogy maximalistának tartom-e magamat, azt válaszolnám: Igen!

Igen, maximális odaadással szeretek csinálni mindent, legyen szó blogírásról itt, vagy éppen weblapszerkesztésről egy másik szolgáltatónál. Ha ezen tevékenységek bármelyikének is hódolok, akkor időt, energiát nem kímélve, szívvel-lélekkel teszem ezeket. Egyáltalán nem fárasztanak, mitöbb energiával töltenek fel.

Maximalista voltam az általános iskolában, a gimnáziumban, a főiskoláról már nem is beszélve. Utóbbinál jöttem rá arra igazán, hogy nem másnak, kizárólag saját magamnak, saját magamért tanulok.

A maximalizmusnak persze vannak bizonyos határai. Nem szabad ugyanis, hogy bármilyen tevékenységünk a családi, baráti kapcsolataink, vagy ami még súlyosabb: az egészségünk rovására menjen.

Nem baj tehát, ha az ember maximalista, sőt ez a tulajdonság viheti őt előbbre, de emellett legyen tisztában a mértékkel és saját határaival is!

0 Tovább

Hivatás vagy munka?

Véleményem szerint sokan nem tesznek különbséget "Hivatás" és "Munka" között, pedig a két szó között jelentős eltérések vannak.

Az én szótáramban a "hivatás" szó jelentős (testi-lelki) elköteleződést jelent egy általam szabadon választott tevékenység iránt. Aki hivatástudatból dolgozik - mint például: orvosok, nővérek, tanárok -, azoknak nem az anyagi javak az elsődlegesek, sokkal inkább az számít, hogy segíthetnek, adhatnak másoknak, időt, energiát nem kímélve.

Az már persze más kérdés, hogy ma Magyarországon mennyire ismerik el, becsülik meg az előbb említett szakmában dolgozókat? Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az ismeretségi körömből sokan miért külföldön próbálnak meg érvényesülni.

A "Munka" szó nálam sokkal kevesebb érzelmi töltettel bír. Sokkal inkább kényszert, mint elkötelezettséget jelent. Ez nagyon gyakran olyan tevékenység, amit azért teszünk, hogy a létfenntartásunkat biztosítsuk, viszont egyáltalán nem biztos, hogy szeretjük is azt a munkát.

Jómagam "hivatásként" igyekszem tekinteni az újságírásra, bízva abban, hogy az írásaimmal - jelen esetben itt a blogon - erőt adhatok az Olvasóknak.

Végül megosztom Veletek az egyik kedvenc, a témához meglehetősen illő idézetemet:

"Hivatásod legyen:
élni másokért
és mások Boldogságában
keresni a Magadét!"


                      /Pestalozzi/
 

0 Tovább

Mikulás, Szaloncukor - Októberben?!

Október 9-én volt szerencsém szembesülni azzal, hogy bizony nemsokára újra itt a Mikulás és a Karácsony.

Az egyik hipermarketben ugyanis a nagyon is aktuális mécses és gyertyavásáron kívül, már Mikulást, Adventi naptárat és Szaloncukrot is vásárolhat az, aki ideje korán az év végi ünnepekre készül

Felmerült bennem a kérdés, hogy: Hova ez a rohanás?

Évről-évre tapasztalom, hogy november 1-je után érkeznek az üzletekbe az előbb említett termékek, ezért is tartom igazán korainak, hogy még október közepét sem mutat a naptár és nekünk, fogyasztóknak "kötelező jelleggel" kell karácsonyi hangulatba kerülnünk.

Persze lehet velem vitatkozni, egyet nem érteni, de üzletpolitika ide, vagy oda, én mégis azt mondom, hogy nincs ez így jól, mert mire valóban elérkezik az Ünnep, addigra belefáradunk az egészbe és elfelejtjük, hogy hogyan is kellene méltóképpen megélni (és nem csak túlélni) az év egyik legszebb időszakát.

0 Tovább

A reklám és ami mögötte van...

Gyakorlatilag mindegy, hogy közszolgálati vagy kereskedelmi csatornát nézünk, a reklámok elkerülhetetlenül az életünk részévé válnak. Nyílt titok azonban, hogy a közszolgálati csatornákon jóval kevesebb a reklám, hiszen azok nem (csupán) a reklámbevételekből tartják fenn magukat, hanem állami támogatásban is részesülnek.

A kereskedelmi csatornák esetében már más a helyzet. Kijelenthető, hogy utóbbiak a reklámbevételeknek köszönhetően érhetők el az otthonunkban.

A reklámok célja a nézők (majdani fogyasztók) figyelmének felhívása az adott termékre.

Kiválasztottam Nektek a három kedvenc reklámomat, amelyek elsősorban a fiatal (18-49-es) kereskedelmi célcsoportot kívánják megszólítani.

Íme:

1.

Az általam elsőként beillesztett reklám fülbemászó dallamra, könnyen megjegyezhető dalszövegre és sokaknak tetsző grafikára épít.

2.

A második reklám is zenére épül, szövege pedig egy egyedülálló férfi egész napos teendőit mutatja be.

3.

A harmadik és egyben legújabbnak mondható reklám jól tükrözi a fiatalság egy részének szókincsét, beszédstílusát: pl.: "szióka", "autóka", "hasika", "fejecske", "gondocska" és még hosszan folytathatnám a sort.

Ezeket a reklámokat nézhetjük tehát 2015 őszén, kíváncsian várom, hogy milyen újdonságokat tartogat majd a karácsonyi időszak.

0 Tovább

W.A.M. blogja

blogavatar

Wébel Anett Marietta vagyok, 30 éves. Nagy álmom vált valóra azzal, amikor sikeresen elvégeztem egy budapesti főiskola Kommunikáció és Médiatudomány szakát. Szeretek ugyanis írni, véleményt alkotni a világról: Emberekről, kultúráról, zenéről, egyszóval arról, ami közérdeklődésre tarthat számot. Célom, hogy ezzel a bloggal minél több embert ültessek a monitorok elé. A három alap pillér, melyre építem a blogomat: Adni, elgondolkodtatni vagy éppen meghatni Benneteket - az Olvasókat.-

Követők

W.A.M.

Facebook