Boldogság dalba foglalva

Több mint egy hete került bemutatásra a Honeybeast zenekar legújabb klipje, amely a 2015-ben megjelent albumuk címadó dalához, a "Bódottá"-hoz készült.

A nyelvi játék nem véletlen, a dal arról a fajta boldogságról szól, amely gyorsan jön és gyorsan múlik, de senkinek sem okoz törést, lelki fájdalmat.

A populáris dalhoz igazi tavaszi / nyári hangulatú, színes, vidám videó készült.

Reményeim szerint hosszú ideig nézhetjük a klipet a különböző zenecsatornákon, magát a dalt pedig rendszeresen játsszák az országos rádiók, mint például a Class FM vagy a Petőfi Rádió.

Téged mi tesz boldoggá?

0 Tovább

Vásárolok, tehát vagyok?

Minden egyes ünnep, hosszú hétvége előtt ugyanaz a kép, ugyanaz a mentalitás fogad: Az emberek szinte pánik szerűen megrohamozzák a boltokat, megvesznek mindent, ami kell (és azt is, ami nem), mert zárva lesznek az üzletek.

Az idei március 15-i hosszú hétvége előtt sincs ez másként kis városomban sem. Már délelőtt ki lehetne tenni a "Megtelt!" táblát. Parkolóhelyet még nagyítóval sem találni. Mindenki rohan, lökdösődik, kapkod, emberséget, empátiát, toleranciát nem ismerve!

Felteszem a kérdést: Miért?

Értelmetlen dolognak tartom a hatalmas felvásárlási lázat, már csak azért is, mert a négy napos hosszú hétvége ideje alatt mindössze két napon lesznek ténylegesen zárva boltok.

Tehát csak türelemmel, higgadtan!

Nem is olyan nehéz, vagy mégis?

2 Tovább

Így írok én...

A közelmúltban az egyik internetes oldal Történetíró Versenyt hirdetett, amelynek különlegessége, hogy adott volt 3 mondat, amelynek garantáltan szerepelnie kellett a "műben."

Mivel szeretem a kihívásokat, billentyűt ragadtam és magam is alkottam egy fikciós történetet.

Bár a győzelem elmaradt, az alábbiakban - teljes terjedelmében - megosztom Veletek.

Fogadjátok szeretettel!

A szerencse lánya 

Történetem két főszereplője Doris és George, akik nemrég költöztek be londoni álomotthonukba. Hogy miként jutottak el idáig? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a hét minden napján? Ígérem, hamarosan mindenre fény derül…

Doris és George nagyon szegény családból származik, akiknek az életében sokáig csupán az volt a közös pont, hogy mindketten tudták, hogy a mélyszegénységből csak tanulással, szorgalommal és rengeteg lemondással törhetnek ki.

Kettejük élete akkor fonódott össze igazán, amikor ösztöndíjjal felvételt nyertek az UCL (University College London) pszichológia szakára. A két fiatal kezdetben „csak” csoporttársa, majd igaz barátja lett egymásnak. Az idő múlásával nem csak az egyetemen, hanem a szabadidejükben is egyre többet találkoztak. Együtt jártak disco-ba, moziba és színházba, merthogy Doris rajongott a színházért, George pedig Dorisért kezdett rajongani, persze ezt még saját magának sem merte bevallani.

Az egyetemi évek alatt Doris és George – elegendő pénz híján – kollégiumban lakott, persze külön-külön. Doris hitt abban, hogy egyszer a saját lábára állhat, és saját lakása lehet Londonban, ezért meg is tett mindent: a tanulás mellett recepciósként dolgozott egy szállodában és bízva a szerencsében, rendszeresen vett Euro Jackpot lottót is.

Doris és George időközben sikeres záróvizsgát tett és a diplomaosztón emelt fővel átvehették a kiváló minősítésű oklevelüket. Mindezek mellé pedig még egy jutalom utat is kaptak az egyetemtől.

A két fiatal tehát lehetőséget kapott arra, hogy felfedezhessék Londont, ráadásul együtt, kéz a kézben.

Elhatározták, hogy megnézik a Tower-t, a Madame Tussauds panoptikumot és mindent, amire a tanulás mellett nem volt idejük.

A városnézés közben Doris kissé eltévedt és egy emelkedő megmászása után a régi városrészben találta magát. Kétségbeesetten hívta George-ot, aki azonnal a lány segítségére sietett. George ekkor minden bátorságát összeszedve heves csókkal és öleléssel szerelmet vallott a lánynak és egy dobozkát adott neki.

-Drágám! Ezt majd csak a szállodában bontsd ki, kérlek! – súgta kedvese fülébe George.

-Rendben, de akkor nagyon siessünk, mert látni szeretném, hogy mivel leptél meg – válaszolta Doris.

A szállodába visszaérve Dorist újabb meglepetés várta, mert a szoba tele volt rózsaszirmokkal, a behűtött pezsgő pedig felbontásra várt.

Doris szemeibe könnyek szöktek. Amint letette a dobozkát az asztalra, a telefon csörgése elvonta a figyelmét. Csak a szobapincér szólt, hogy perceken belül felszolgálják a vacsorát, amit George a szobájukba kért.

Doris végre kibontotta a dobozkát, amiben egy gyönyörű jegygyűrű volt!

-Hozzám jössz feleségül? – tette fel a nagy kérdést George Dorisnak..

-Igen, igen, igen. – válaszolta boldogan a lány.

A fiatalok kimondhatatlan örömét még az sem árnyékolta be, hogy hirtelen hatalmas szél kerekedett, a fák vadul ringatózni kezdtek. Ők csupán egymás karjaiban ringatóztak, mit sem törődve a külvilággal.

Doris és George az egyetemtől kapott jutalomutazás után elhatározták, hogy közös lakást bérelnek és gondosan megtervezik esküvőjüket.

Miközben éppen álláshirdetéseket böngésztek az interneten, Doris rábukkant az Euro Jackpot lottó előző heti nyerőszámaira, majd hirtelen falfehér lett.

-Mi történt? – kérdezte riadtan Goerge a menyasszonyát.

-Megnyertük a két millió eurós jackpotot. – válaszolta Doris.

A kezdeti sokk után tudatosult bennük, hogy mostantól megváltozik az egész életük. Nem kell többé nélkülözniük és bérlakás helyett saját lakásba költözhetnek, ráadásul pompás esküvőt tarthatnak.

Már nem álmodják az életüket, hanem élik az álmaikat!

Így lett Dorisból a „szerencse lánya.”

 

 

0 Tovább

Valentin-nap - Szeretni parancsra?

Február 14-én nem csupán a Bálintok és Valentinok ünneplik a névnapjukat, hanem ez a nap a "Szerelmesek napja" is egyben.

Nem tartom magam konzervatív, maradi gondolkodásúnak, mégis azt érzem, mintha ezen a napon "parancsra kellene szeretnünk" a másik felünket. Nincs ez így jól!

Ha szeretünk valakit, akkor ne csak egyetlen napon nyilvánítsuk ki érzelmeinket virággal, plüss állatokkal, édességgel és még számtalan - a Valentin-napra épülő - ajándéktárggyal.

Ne ebbe az egyetlen napba próbáljuk meg beletömöríteni az egész éves odafigyelést, törődést a másik iránt, hiszen akkor mit csinálunk az év többi napján?

1 Tovább

Vissza a hétköznapokba!

Az ünnepek lezárultával lassan-lassan mindenkinek vissza kellett térnie a "mókuskerékbe", azaz a dolgos hétköznapok forgatagába. Az átállás igencsak nehéz, hiszen a jót könnyen megszokja az ember.

Az újévi fogadalom tételt én a magam részéről felesleges erőfeszítésnek tartom. Hogy miért? Mert hiszek abban, hogy az álmaink megvalósítása, céljaink elérése nem naptárhoz kötött, sokkal inkább belső elhatározás kérdése az egész.

Szerencsés, Eredményekben Gazdag 2016-ot kívánok Mindenkinek!

0 Tovább
«
12345

W.A.M. blogja

blogavatar

Wébel Anett Marietta vagyok, 29 éves. Nagy álmom vált valóra azzal, amikor sikeresen elvégeztem egy budapesti főiskola Kommunikáció és Médiatudomány szakát. Szeretek ugyanis írni, véleményt alkotni a világról: Emberekről, kultúráról, zenéről, egyszóval arról, ami közérdeklődésre tarthat számot. Célom, hogy ezzel a bloggal minél több embert ültessek a monitorok elé. A három alap pillér, melyre építem a blogomat: Adni, elgondolkodtatni vagy éppen meghatni Benneteket - az Olvasókat.-

Követők

W.A.M.

Facebook